Melyik diéta segít lefogyni? Amit 48 randomizált vizsgálat mutat

A nagy diétacsaládok, a legkevesebb szénhidrátot tartalmazóktól a legzsírszegényebbekig, mindannyian fogyással járnak, és a köztük lévő eltérések kicsik maradnak. Ez egy 48 randomizált vizsgálatot feldolgozó hálózati metaanalízis következtetése, 7 286 résztvevő alapján (Johnston és mtsai, JAMA, 2014). A DIETFITS vizsgálat azután közvetlen tesztre került, 609 felnőttel, tizenkét hónapos követéssel: 5,3 kg átlagos fogyás zsírszegény étrend mellett, 6,0 kg szénhidrátszegény étrend mellett, ez a különbség nem szignifikáns, és sem a genetika, sem az inzulin nem magyarázza (Gardner és mtsai, JAMA, 2018).

Mit hasonlított össze a 48 vizsgálat metaanalízise

A Johnston és mtsai által összegyűjtött 48 vizsgálat 59 publikációból származik, 6 adatbázisból, és 7 286 túlsúlyos vagy elhízott felnőttet fed le, 25-ös vagy annál nagyobb testtömegindexszel (Johnston és mtsai, JAMA, 2014).

Minden vizsgálat megtartotta a maga népszerű diétáját, szakmai kíséret nélkül, egy másik étrendi módszerrel vagy a diéta hiányával szemben; a követés legalább három hónapig tartott, és a testsúlyt 6, majd 12 hónap után mérték (ugyanaz a forrás).

Ugyanaz a diéta ritkán jelent meg több vizsgálatban, ami megnehezítette a közvetlen összehasonlítást. A hálózati metaanalízis megkerüli az akadályt: páronként kapcsolja össze a diétákat, minden láncszemet azokra a vizsgálatokra támasztva, amelyek szembesítették őket (ugyanaz a forrás).

A diéta hiányával szemben a fogyás 6 hónap alatt 8,73 kg-ot ért el szénhidrátszegény étrend mellett, szemben 7,99 kg-mal zsírszegény étrend mellett; 12 hónap után a két család megközelítette egymást 7,3 kg körül (ugyanaz a forrás).

A modell számszerűsíti a viselkedési támogatás hatását is, 3,23 kg 6 hónap után szemben 1,08 kg-mal 12 hónap után, valamint a mozgásét, 0,64 kg szemben 2,13 kg-mal (ugyanaz a forrás).

Csekély eltérések a megnevezett diéták között

A két megnevezett diéta közötti legnagyobb eltérés 1,71 kg volt: 6 hónap után az Atkins-diéta megelőzte a Zone-diétát (Johnston és mtsai, 2014).

A szerzők szerint a fogyás a szénhidrát- vagy zsírszegény étrendek bármelyikével szignifikáns, és a megnevezett diéták közötti eltérések kicsik maradnak (ugyanaz a forrás).

A DIETFITS vizsgálat: két diéta, tizenkét hónapos követés

A DIETFITS 609 felnőttet toborzott 18 és 50 év között, cukorbetegség nélkül, akiknek a testtömegindexe 28 és 40 között volt. A randomizáció egészséges zsírszegény és egészséges szénhidrátszegény étrend közé osztotta a résztvevőket (Gardner és mtsai, JAMA, 2018). A vizsgálat egyetlen helyszínen zajlott, a toborzás 2013-tól 2015-ig tartott (ugyanaz a forrás).

A kíséret nem különbözött a csoportok között: 22 csoportos foglalkozás tizenkét hónapra elosztva, oktatókkal, ugyanazzal a céllal: a diéta hosszú távon legfenntarthatóbb változata (ugyanaz a forrás).

12 hónap után az átlagos fogyás 5,3 kg volt a zsírszegény, és 6,0 kg a szénhidrátszegény csoportban. A kettő között a 0,7 kg-os eltérés statisztikailag nem volt szignifikáns (95 %-os konfidenciaintervallum: -0,2 és 1,6 kg között). A ténylegesen elért bevitel ennél jóval jobban különbözött: 48 % szénhidrát az egyik oldalon, 30 % a másikon, és 29 % zsír 45 %-kal szemben (ugyanaz a forrás).

609 résztvevőből 481, azaz 79 %, fejezte be a követést, és a 18 rögzített nemkívánatos esemény egyenletesen oszlott meg a csoportok között. A lipidszintek és a vérnyomás mindkét csoportban javultak; az LDL-koleszterin a szénhidrátszegény csoportban emelkedett (ugyanaz a forrás).

Az egyéni szóródás messze meghaladta a csoportok közötti eltérést: 30 kg leadottól 10 kg felszedettig mindegyik csoportban, közel 40 kg-os szórással (ugyanaz a forrás).

Sem a gének, sem az inzulin nem különítették el a diétákat

Maradt egy szál, amelyet korábbi munkák követtek: a jó diéta az egyéni profiltól függene? A vizsgálat két markert tesztelt, egy három polimorfizmusra épülő genetikai profilt és a glükóztöltést követő harminc perccel mért inzulinszintet. Kezdetben a résztvevők 40 %-a hordozta a zsírszegény diétához kapcsolt profilt, 30 % pedig a szénhidrátszegény diétához kapcsoltat (Gardner és mtsai, 2018).

Nem találtak semmilyen kölcsönhatást a követett diéta és a genetikai profil között (P = 0,20), sem a diéta és az inzulinszekréció között (P = 0,47) (ugyanaz a forrás).

Egy korábbi retrospektív munka 6 kg kontra 2 kg eltérést figyelt meg attól függően, hogy a résztvevőket egy genotípushoz párosították. A DIETFITS-et arra tervezték, hogy ezt a hipotézist prospektíven tesztelje; nem erősítette meg (ugyanaz a forrás).

Ez a két marker nem tette lehetővé annak megállapítását, melyik diéta kinek felel meg, jegyzik meg a szerzők (ugyanaz a forrás).

Adherencia hosszú távon

A 2014-es metaanalízis ajánlását egyszerű kritériumhoz köti: azt a diétát kell javasolni, amelyet a beteg képes lesz követni (Johnston és mtsai, 2014).

Egy második metaanalízis, 27 tanulmány alapján, számszerűsíti a fogyókúrás programok adherenciáját. Az átlagos arány 60,5 %, és az időtartammal csökken: 69,9 % a 12 hónapnál rövidebb programoknál, 53,0 % az egyéves és hosszabb programoknál (Lemstra és mtsai, Patient Preference and Adherence, 2016).

Két tényező javítja ezeket az arányokat, 1,65-es faktorral a foglalkozások vezetése, 1,29-cel a társas támogatás (ugyanaz a forrás).

Az időtartam marad a kritikus pont a programok vége után: Hall és Kahan áttekintése szerint egy 29 tanulmányt felölelő metaanalízisben a leadott súly több mint fele két év alatt visszatér, és több mint 80 %-a öt év alatt (Hall és Kahan, Medical Clinics of North America, 2018).

Elhízás és evészavarok: a szakmai követés

Az itt leírt vizsgálatok cukorbetegség nélküli felnőttekre vonatkoztak (Gardner és mtsai, 2018). Más helyzetek olyan orvosi követést igényelnek, amelyet ezek a protokollok nem érintenek.

Az elhízást az Egészségügyi Világszervezet (WHO) krónikus és kiújuló betegségként sorolja be; 2022-ben 890 millió felnőtt élt elhízással (WHO, 2025).

Az elhízással élő embernél a testsúly 5 % és 10 % közötti csökkenése csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát (HAS, 2011).

Franciaországban a Haute Autorité de Santé (HAS) azt kéri, hogy a túlsúlyt és az elhízást az alapellátó orvos kezelje, tervezett követés keretében (HAS, 2011). Óv a sorozatos diétáktól is, amelyek súlyingadozásai veszélyesek lehetnek az egészségre (ugyanaz a forrás).

Az evészavarok, az anorexia nervosa vagy a bulimia, az ezekre képzett egészségügyi szakemberek hatáskörébe tartoznak (Assurance Maladie, 2026).

Ezek az eredmények semmit sem helyettesítenek egy egyéni helyzet értékelését, amely egészségügyi szakemberre tartozik (HAS, 2011 ; WHO, 2025).